Száz éve a világot a képek dominálják.

A fénykép 19. századi feltalálása titokzatos, nem várt ajtót nyitott meg a régi világ leképezésére és varázstalanítására, de a mozgóképpel, a mozival, a televízióval, az internettel a létezés visszavonhatatlanul megkettőződött.

Mára a szépség, a fájdalom, az érzékelés, az ego, és immár a jövő és a múlt is egyre inkább a képekben, a képi világban, a jelekben és jelképekben lesz megélhető, felismerhető, megőrizhető és megváltoztatható.

Feltételezésünk - és reményünk - szerint, a „képekbe menekülő élet” újraértelmezésére, vitalizálására és újrahumanizálására a mozi ideális intézmény. A filmvetítés fizikai és spirituális helye, a filmszínház, ahol újra lehet élni a mozgókép revelációját, ahol a filmet, az élményt, a katarzist hozzászelídíthetjük a kultúra kitartó és nem hátráló zászlóaljaihoz, a borhoz, a vershez, a könyvhöz, örömhöz és emberhez.

A Kárpátia Filmszínház ennek a vitális kísérletnek kíván teret, inspirációt és találkozási lehetőséget biztosítani.